2009. december 31., csütörtök

Harmadik

Egy kötelező ünnep. Hiba volt, így érezte. Pár évvel ez előtt őt is meghívták, innen jött az ötlet, hogy legközelebb ő szervez meg egyet. Ebből lett az, hogy most már harmadik éve ő szervez és hív meg mindenkit. Bár úgy tűnhet, hogy könnyű dolga van vele. Meg van rá a személyzet, aki mindent elintéz, beszerez. A zenét maga szokta keverni. Öszzeállít egy listát, ha olyan a hangulat, akkor átkeveri. Azt mondják, van érzéke hozzá, a múltkor is mindenkinek a kedvence szólt. Bár ebből lett elege. A megfeleléskényszerből. Ezt most úgy szeretné, hogy tényleg róla szóljon, mármint egyszerűen érezze jól magát, kényszer nélkül.

A gond megint az volt, mint tavaly: a vendéglista. Már voltak gondok abból, hogy kit hívott meg. Végül nem sokat változtatott. Barátok nem nagyon cserélődtek, inkább a nőkkel volt a baj. Bár volt olyan srác, akit csak azért hívott meg, mert nélkülük nem lehet szórakozni. Arra jutott fontos, hogy ki volt már korábban, mert így lesz egy közös téma. Nosztalgiázni, hogy mi volt korábban. Úgy is minden buli így zajlik. A "Hogy vagy?" után jön az "Emlékszer mikor...?" kategória. Az érkezés után megindul a klikkesedés, így kezdődik. Általában fiú-lány szakaszra oszlik a társaság. Fogyasztás, majd a lányok már táncolnának. Néhány srác később megadja magát, akik nem csatlakoznak, azok a csajokról, fociról, autókról, bármiről beszélgetnek. Megy a nagyzolás is ezerrel. A lányoknál is hasonló, bár ők inkább a srácokról beszélnek, akikkel táncolnának. Fontos mérce, hogy ki kivel jön össze, vagy kik szakítanak. Aztán ott van az, mikor valaki túlpörög, végül a sarokban elalszik és hazavitetik. Meg az, aki túlfogyasztott mindenből, és behányt. Hallott már olyat is, hogy valaki egy buliban fogadásból a sütő lenyitott ajtajára szart. Ezt a szintet azért nem kívánja, hogy teljesítsék.

Meg is indult a nosztalgiázás. Például arról, mikor verekedtek. Az úgy történt, hogy meghívta Gabit, az akkori kiszemeltjét. Nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel, beszélgetett vele egy kicsit, majd tovább állt. Termosztátszerűen közeledett, de nem mondhatnánk, hogy ez a legjobb módja a csajozásnak. Viktor jobban csinálta. Ez dühítette, a tehetetlensége. Végül beszólt Viktornak, összeverekedtek, alig lehetett szétszedni őket. Gabi meg páholyból nézte. Ilyenek a nők, nem lesz belőle semmi, de ők örömmel nézik végig, hogy mit tesznek értük a férfiak. Viktort haza kellett vitetni.

Már javában tartott a buli. Az idei kiszemelt Kati volt. Az igazat megvallva tavaly óta nem sokat fejlődött a technikája, de legalább most nem volt rivális. A Viktor-félék most nem lettek meghívva. Telt az idő és annál jobban érezte, hogy valamit tennie kell. De nem nagyon jött össze. Nem volt elég bátorsága hozzá. Egy számot táncolt vele, odakeveredett mellé "véletlenül" a parketten. Nem nagyon szerette ezt a zenét, de Kati igen, szóval azt mondta neki, hogy ő is "bírja". De ennyi.

Mielőtt Kati elment volna, még odaszaladt hozzá és meghúzta a hajcopfját. Mentek a többiek is, már esteledett, jöttek a szülők értük kocsival.

Ez volt a nyolcadik születésnapja, tíz év múlva talán már nem a hajukat húzza meg.

2 megjegyzés: