Tizedik
Családi ebéd zajlik a Földessy családnál. Klára, a nagymama csendesen ül az asztalnál. Alig szólalt meg egész nap. Az ölében a legkisebbik Máté, valahogy a szájába próbálja erőltetni a főttrépát. Marketingesként dolgozott évekig, de most semmilyen bevált módszer nem használt, hogy eladja a gyereknek a zöldséget. Elég unottan próbálkozik, valószínűleg ez a gond. Egy gyereknél mindig egy ingerküszöb felett kell dolgozni, hogy ne csak magával foglalkozzon. Önző teremtések a gyerekek.
Számára közömbös és jól ismert arcvonásokat lát a gyereken. Éveken át ezt látta, a férjére emlékezteti persze. Erős gének voltak, másképpen domináns. Kemény szerepet vállalt magára. Mert voltak elvei. Méghozzá a büszkesége.
Még egyetemistaként szerelmes volt. Nagyon. Egy tökéletes érzés, mert szeretni a legtökéletesebb, hiszen ha szeretünk, akkor mi is tökéletes lénnyé válunk. Ha viszont szeretnek, mert egyébként pont a tökéletlenségünket mutatja meg. Hosszú, szenvedélyes de egyben szenvedős szerelem volt. Rendje és módja szerint véget is ért, nem ő mondta ki.
Egy lehetőség volt. Kimászni az érzelgős maszlagból és magával foglalkozni. De ezt talán félreértelmezte. Ezen gondolkozott most az asztal mellett. Úgy állt hozzá anno, hogy majd őt szeressék, rajongva. Ez kellett neki, mert azt hitte, hogy nem szerették igazán. A büszkesége lett az elv. De a büszkeség nem erény és nem lehet életünk kísérője. Mert mikor az ifjú megpróbálkozott, hogy megújítsa a dolgot, Klára addigra változtatott magán.
- Klári, hadd meséljek el neked egy történetet. A béka és a skorpió történetét...
Elmesélte. Már lassan ötven éve. Két hete találkoztak újra. Csak összefutottak és leültek egy kávéra. Pedig az öregúrnak nem kellett volna, tegnap ment el. De Klára így még egyszer hallhatta a mesét:
- Emlékszik még a mesémre?
- Pontosan. Nagyszerűen leírta a helyzetet. Pont ezért volt kár végighallgatni anno.
- Mégis visszatérnék rá, ha megengedi, mert itt fejeztük be.
- Nem hiszem, hogy van ennyi időm...
- Szerintem már egyikünk sem siethet sehová. Szóval nem ígérem, hogy igyekszem rövid lenni, csak elkezdem.
- Tehetek mást?
- Sosem tehetett. Tehát, a mese szerint a skorpió leért a folyópartra. Ott találta a békát, és megkérte, hogy vigye át a túlpartra. A béka érthető okokból nemet mondott, de a skorpió megígérte, hogy nem fogja megcsípni. Azzal a lendülettel fel is mászott a béka hátára és elindultak. A folyó közepén jártak, amikor a skorpió megcsípte a békát. Mindketten belevesztek a folyóba. De a skorpiónak már csak ilyen a természete.
- Akkor maga volt a skorpió. Maga csípett meg engem meggondolatlanul és kíméletlenül.
- Akkor ezt mondtam, valóban. De sokféle skorpió van. Van, amelyiknek halálos a mérge, és van amelyiknek nem. És tudja mit vettem észre?
- Na mit?
- Abban a pillanatban, amikor azt mondta, hogy nem, egy különös metamorfózis során megváltoztak a dolgok. Méghozzá, ön, vagyis hogy te lettél a skorpió. Mert tényleg, addig én voltam a skorpió, és pár hónap alatt bele is pusztultunk. Az utolsó találkozásunkig volt ez. Neked lett olyan a természeted. Megcsíptél egy kegyetlen lassú méreggel, hogy ússzak az árban a te terheddel, de soha ne érjek át a túlpartra. A gond ezzel aranyom, hogy a hátamon ülsz. Pedig én igyekeztem, hogy mi átérjünk. Olyan életet éltél, ami nem mondható teljesnek. Büszkeséged okán keményítetted meg szíved és kénytelen voltál megelégedni azzal, hogy téged szeretnek. De te nem tudtad őszintén szeretni azt az embert. Te legfeljebb a szerelembe voltál szerelmes, és ezt vetítetted bele abba a személybe. Gyerekeket szültél, ez lett a szereped, nem az őszinte szerető. Tudod, rengeteg női szerep van, ami valahol mindig hiányos, de mégis teljes életet élnek, mert ezek személyre szabott dolgok. Ezt viszont te választottad, így leélni az életed. Sok ember közt, de egyedül. Egy kudarcba fulladt kapcsolat fájó emlékének leküzdése gyerekneveléssel. Egy lehetőséged volt, hogy mikor én lettem a béka – mellesleg örömmel vállaltam –, ne csípj meg. Átértünk volna, még akkor is, ha nem egy folyó, hanem egy egész óceán van előttünk. Hát legyen! Elégedj meg ezzel. Úgy sem tudsz majd. Nem vétettél, ez több volt annál. Ez hiba volt. Életed, s életünk hibája.
Büszkeség. Mert milyen skorpió az, ami nem csíp meg senkit?
